Volt a faluba egy ember akit úgy hívtak Marcibá. Azt rebezsgették róla a népek, hogy a kecskélyét szokta izélni. Bála megesküdöt rá hogy ez igaz, én viszont úgy voltam vele, hogy ez a sok hűje pletyka fészek össze vissza beszél mindent, ami a hűje fejükbe megszületik.
Amúgy jófej volt az öreg, mindig amikor a kocsmába menet elhalattunk a háza mellett, kikiabált nekünk, hogy EGÉSSÉGÉRE AZ IFJUSÁGNAK! - szóval birtuk az öreget.
Egyszer épp haza felé bandukoltam amikor látom ám, hogy az öreg bandukol az úton. Vállán valami táska amiből ki csúszot valami. Nem vette észre.
Mikor oda értem, nézem hát valami nemibaj elleni krém, kankó vagy kitudja mije van az öregnek.
Zsebre raktam hogy visszaadom az öregnek, de gondoltam kicsit meg tréfálom.
Délután fele elmentem a kocsmába, előte be mentem Marcibához. Mondom neki:
- Jó estét Marcibá!
- Jobbat fiam, mer az enyém elég szar!
- Aztán miért Marcibá? Csak nincs összefüggésbe a reggeli esettel?
Döbenten nézet rám:
- Milyen reggeli esetről beszélsz te drágafiam?
- Ugyammá, Marcibá, hát láttam magát a reggel.
Már gúvatt a szeme: - Engem? Reggel?
- Magát hát! Meg azt a bizonyos dolgot is...
- FIAM, HA ELMONDOD VALAKINEK, AKKOR ÉN...ÉN...Hidd el, hogy egyszeri esett volt...Azelőtt soha...de soha...tudom hogy pletykálták de esküszöm nem...
- Ugyan má Marcibá, előfordul az ilyesmi...
- Könyörgöm, ne mondd el senkinek! Ha bárki megtudja nekem végem!
- Hát nagy sikere nemlesz a lányoknál, azt hiszem...
- Drágafiam, ne mondd el senkinek, hogy láttál, ahogy megdugtam a Nokedlit!
- ........? Én semmi ilyet nemláttam, csak azt hogy kiesett a faszoskrém a táskájából. Elis hoztam, itt van e!
Marcibá elsápadt, majd elvörösödött, kikapta a kezemből a krémet és elszaladt. Azóta ha befordulok a kocsma felé, és meglát, menekül mint a meszes.
