Házibuliban voltunk Bélával, persze hogy ki nem hagytunk volna semmilyen bulit. Nagy partiarcoknak bizonyultunk akkoriban, nem létezhetet valamire való buli nélkülünk. Na jó, kicsit túloztam, észre se vették volna, ha nem vagyunk ott. Na de vissza a témához!
Béla megint kinézet magának egy pipit, egy kis szőkét. Egy valamit nem tudott csak, hogy a szöszi a százkilós Gizi uncsitesója, aki pedig oda volt Báláért. Gizi irigykedve nézte, hogy Brigike, mennyire bejön Bélának. Amikor Brigike megtudta, hogy Gizi vonzódik Bélához, megszületet a terv.
Nem sokára heves flörtölésbe kezdett Brigike, Bélával. Egymás után vedelte a koktélokat, és Béla is keményen ivot. Majd már igen csak kapatosan el kezdtek támolyogni egy félreeső kis faházikó felé. Bementek, de egy sötét árny osont utánuk. Felismertem Gizit a száz kilós termetéről. Egyszercsak Brigike kioson, és megy be Gizi. Nem értettem. Reggel fény derült a titokra.
Jön Béla:
- Nem láttad Brigikét?
- Hogy láttam volna? Tegnap este hazamentek.
- Francokat, egész éjjel együtt voltunk.
Hát az történt, hogy a kisházban tök sötét volt, semmit nem lehetet látni. Amikor Brigike kiment, beküldte maga helyett Gizit. Béla annyira matt volt, hogy nem is vette észre a cserét. Gizivel meg ízlelték a szerelem gyümölcseit, majd Béla bealut. Gizi pedig kisurrant mielőtt lebukot volna.
Béla mikor rájött tört zúzott, de aztán lenyugodot és nemsokára már egy párt alkottak Gizivel. Hát így történt.