Volt egy csaj, nevezzük Macának. Ez a Maca arról volt nevezetes, hogy mindenkivel lefeküdt, aki csak az útjába került. Egyszer nekem is megvolt a Maca. Egyetlen szépséghibája a dolognak csupán csak az volt, hogy egyébként nekem amúgy van barátnőm. Egyszer a barátnőm jött haza. Azt mondta:
   – Jenő, beszélnem kell veled!
   – Jó, mondjad!
   – Ne haragudj, de megcsaltalak.
   Hát elég ambivalens érzéseim lettek ettől. Normális esetben ugye megöltem volna, de hát lelkiismeretfurdalásom volt a Maca miatt.
   – Tudod Tüncike, az van, hogy hát én is félreléptem, bizony.
   – De én a Tivadarral! - hogy tudjátok: az a falu bikája.
   – Én meg a Macával, sajnos.
   Erre ő tök részletesen elmondta, hogy mit, hogyan csináltak a Tivadarral. Már lilult a fejem, mirere ő elkezdett éktelenül röhögni.
   – Mi van?
   – Április bolondja!
   Néztem a naptárra, hú, úristen, hát április elseje. Tüncike röhögött mint álat. Aztán azt mondja:
   – Hát azért gyorsan kapcsoltál. Még hogy te meg a Maca! Jó vicc, hehehe! Már amúgy is a fél falu terjeszti rólatok ezt a hülye mesét.
   Tüncike még tán most is ezen röhög, szerintem még senki se úszott meg ilyen könnyen egy ilyen hülye szituációt. A barátnőm már akkor se hinné el a Macás dolgot, ha a saját szemével látná.
   De a Macát nagy ívben elkerülöm.