Meglátogattam a nagyfatert.

Mentem befele, át a kidőlt kertkapun, óvatosan kerülgettem az udvaron a tyúkszart, és kis híján felbuktam Buksiban, a vak komondorban. (Nemvicc, már 20 éves és a szőre is a szemébe lóg , tényleg lófaxt sem lát szegény pára.)

Ült az öreg a tornácon és szokásos elfoglaltságát űzte: pipázot és vedelte a páleszt.

- Jenőkééééém! - monta mikor meglátot, örvendezve próbált felállni, de mivel már volt benne jó pár löket, ez nem sikerült neki. Fel borult.

- Jólvan nagyfater, ne erőlköggyé, üjjé csak szépen lefele - mondtam neki és próbáltam kiegyenesíteni az öreget.

- Jenőkééém - mondta, miután kicsit magához tért. - Megkínálnálak egy kis kontyalávalóval, de ez má elfogyott, bent van egy üveggel a polcon, hozd már ki, fijam.

Bementem a házba, a kredencben találtam egy jó literes üveget. Kivittem.

Az öreg már nem kért, mert már így is teljesen koki volt, de én alaposan megkóstoltam a piát. Ittam belőle egypár pohárral, az öreg is kínálgatott, hát nem kérettem magamat.

Egyszer csak megmordult a belem....

Mivel már nem voltam szomjas így a mozgás koordinációm nem volt tökéletesnek nevezhető. Próbáltam sietni de nem jöt össze, 3 méterrel a potyantós budi előt  fostam össze magam.

Utána még kb. 3 óra hosszát rotyogtatam a budin, a lefosott gatyámban...

Később kiderült, hogy nem jó piát hoztam ki. Mivel a nagyfater sokszor küzd szorulással, ezért tartot otthon egy üveg páleszt, amibe hashajtót rakot, néha amikor már nagyon nem akart ki jönni a barnamaci akkor ebből kortyolgattot. Na én ebből ittam meg egy fél üveggel...

A legszebb az egészben, hogy amikor végre ki támolyogtam a budiból, pont akkor jöt be az udvarra a Postás Elemér, és amikor meglátta a lefosott gatyámat, a röhögéstől majdnem befosot ő is. A rohadék az egész faluban elhíresztelte, hogy a Jenő összefosta magát. Ráadásul a nagyfater mikor kijózanodot, egy órán keresztűl ordítozot velem, hogy miért ittam meg a hashajtós pálinkáját...

Hát ez van, ilyen az én formám.